Sajtószemle

Békési legek könyve

     Békéscsabán megjelent „A legelső Békés megyei legek könyve” című kötet, amely a művelődéstől a közéletig, a gazdaságtól a történelemig számos érdekességet közöl a Viharsarok múltjáról. A Vitaszek Zoltán békéscsabai hírlapíró által összeállított könyv hatszáz szócikket tartalmaz. A békési „leg-ek” közt az első oldalon szerepel az az adat, miszerint a legjobban e vidékhez kapcsolódó legismertebb Ady-vers a „Fölszállott a páva”, amelyet a költő az Áchim L. András csabai otthonában tett látogatása után írt. A kötet utolsó adata pedig arról tájékoztat, hogy 1454-ben Imre gyulai plébános készítette azt a zsolozsmás könyvet (breviáriumot), amely középkori papi műveltségünk jelentős emléke. A nem csak a békési olvasóknak érdekes könyv címlapján Békés vármegye török hódoltság utáni újratelepítését követően megalkotott legelső, 1724-ből származó címere látható. A legelsők között a csárdáktól a női főispánig, a korcsolyázástól a kolbászkészítésig a sajtó, a sport és sok egyéb téma érdekességei olvashatók a különleges viharsarki kiadványban, amely közli az adatok forrásait is.

(MTI, 1993. szeptember 15.)


Riportkönyv az iszákosokról

      Békéscsabán megjelent Vitaszek Zoltán „Keresztvíz vagy amit akartok” című riportkönyve, amely az iszákosok világáról szól. A szerző rendhagyó módon ír a szinte az egész társadalmat foglalkoztató betegségről, illetve a gyógyításra tett kísérletekről. Riportkönyve alulnézetből, a vélt és valós iszákosok szemszögéből számol be az alkoholisták világáról, a gyógyintézetekben folyó különböző elvonókúrás kezelésekről s a beteg, illetve veszélyeztetett emberek családi, munkahelyi és társadalmi gondjairól, hányattatásairól. A viharsarki újságíró új könyve a Varga és Társa Bt. kiadásában jelent meg félezer példányban.

(MTI, 1995. november 17.)


A „szélmalomharctól” a Krónikákig

     (...)
     Új formájú nyelvművelő munkát talált ki és jelentetett meg Vitaszek Zoltán békéscsabai újságíró. Nyelvi hibák a Krónikában című könyvében (Békéscsaba, 2000.) szótárszerűen, ábécérendben találjuk meg a kifogásolt nyelvi jelenségeket. A szótározás alapja a Magyar Rádió Krónika című műsora 1998 első felében elhangzott adásainak hangfelvétele volt, a kifogásolt jelenségeket pedig a Nyelvművelő kézikönyv kategóriái szerint sorolta címszavakba. Így jutunk el az a, az névelő használatától a vonatkozó névmás számbeli egyeztetéséig. A pontos (adásnappal jelölt) idézetekkel illusztrált munka a nyelvművelői elvek alkalmazásának igen hatásos bizonyítéka. Bárcsak eljutna a „krónikásokhoz”, akik – legyünk igazságosak – még mindig a legszínvonalasabban látják el ezt a feladatot; s minden hírszerkesztőhöz a kereskedelmi és a közszolgálati hírközegekben. A nyelvművelés régi-új publicistáinak pedig további töretlen alkotókedvet, sajtóbeli támogatást, sok-sok befogadó olvasót kívánunk, valamint azt, ne érezzék, hogy mindez „szélmalomharc”.

B. G.
(Édes Anyanyelvünk. 2002/2.)


VITASZEK ZOLTÁN: Békés megyei legek könyve II.

    Ahogy olvasom Vitaszek Zoltán Békés megyei legek könyvét, egyre világosabb, hogy a szerző kitűnő érzékkel válogat. Ezek a „legek” annyifélék, és olyan változatosak, színesek, mint az élet. Vitaszek legei a legérdekesebbek, a legszebbek, a legizgalmasabbak, a legmeglepőbbek, a legfantasztikusabbak, amiket csak ez a vidék produkált, amióta föld itt a föld, ember az ember, és történnek a dolgok, mint valami lenyűgözően megrendezett színjátékban. Aztán azon gondolkoztam, igaz-e, ha azt mondom: a „legek” mutatják meg alkalmasint a leg-jobban, milyen az élet. Errefelé, a déli végeken. Nos, a dolgok mindig leegyszerűsíthetők, a legbonyolultabbak is, hogy kétség nélkül megértsük: ami jó, az ettől és ettől jó, ami rossz, az azért meg amazért rossz, és jó lenne megváltoztatni.

    Egyszóval a legek amolyan útjelzők lehetnek. Figyelmeztető akármik, amiket feltalálni, összegyűjteni pontosan olyan ember kellett, mint Vitaszek Zoltán, az újságíró, a helytörténeti kutató, aki (nem túlzás!) nemcsak országban, de világban gondolkozik. Másképpen fogalmazva, aki tudja, hogyan kell kiválasztani azt a leg-sztorit, ami a glóbusz bármely pontján az emberi bölcsességet gazdagíthatja, ami azzal, hogy ismereteinket a világról érdekes tudnivalókkal is bővíti, beláthatatlan változásokat is ígérhet a valóság megértésében. Mert (például), ha tudom azt, hogy Bartók Béla többször is hangversenyezett a csabai kultúrpalotában (a mai múzeumban), akkor, miközben Munkácsy képeiben gyönyörködöm, Bartók-zenét is hallok, hiszen a falak körben hallották, amikor itt játszott a város legjobb hangszerén. Hogy egy kissé misztikus ez így? De a büszkeség, hogy Bartók hat alkalommal volt művész-vendég Békéscsabán, mégiscsak elterel a hétköznapian kisszerű dolgoktól. Vagy, hogy az ország első betonútja Gerendáson épült 1930-ban, vagy az, hogy az orosházi gazdák 1870-től sok éven át szállítottak búzát Ausztriába, Németországba és Svájcba, nem rátermettségüket, vállalkozói merészségüket bizonyítja-e? Ugyanakkor milyen legnek is nevezhetnénk azt a csabai esetet, amikor 1917-ben arról jött értesítés, hogy Munkácsy özvegye számos relikviát hagyott a múzeumra, de csak 1929-ben jutott eszébe valakinek, hogy Pesten megkeresse, és 1932-ben végre lehozza azokat?

    Ilyen ez a „legek” könyve: nemcsak nélkülözhetetlen egy érdeklődő ember számára, nemcsak felettébb izgalmas és érdekes, hanem lelkiismeret-mozdító, vagy úgy is mondhatnám, hogy gondolatkeltő arról, hogyan éltünk, élünk, és milyen a jövő reménye errefelé.

    Az első Békés megyei legek könyve 1993-ban, ez a mostani ebben az évben jelent meg. Az elsőben 600, a másodikban 400-nál jóval több szócikket adott közre Vitaszek Zoltán. Olvasni kivételesen hasznos időtöltés.

Sass Ervin
(Csabai Mérleg, 2006. szeptember 21.)


Csónakkal megközelíthető temető és boszorkányperek

     Szórakoztató ismeretek tárháza Vitaszek Zoltán legújabb legekről szóló kötete. A békési érdekességek után Tolna megye legeit is papírra vetette a békéscsabai újságíró. A Szekszárd környéki táj, történelem és sorsok szeretete az 1980-as évekből erededeztethető, amikor Vitaszek Zoltán a Tolna Megyei Népújságnál dolgozott. A kötet lexikonszerűen tömör, mégis szórakoztató 308 címjegyzékei A-tól, Z-ig veszik sorba a megyéről elmondható legelső, legérdekesebb, leghíresebb stb. adatokat és történéseket. Terítékre kerül megannyi tolnai érdekesség, mint például a csónakkal megközelíthető temető, a dohányzás botütés terhe melletti 1725-ös tilalma, a boszorkányperek vádlottai, vagy Babits Mihály álmában írt versének története. Neveket, évszámokat, helyszíneket ismerhetünk meg a népszerű ismeretterjesztés stílusában íródott, olvasmányos megfogalmazású könyvből. Egy évvel ezelőtt kezdett dolgozni második legkedvesebb megyéjének legjeit, tudtuk meg a szerzőtől. A kötet megírásakor Vitaszek Zoltán a maga kitaposta utat járta, hiszen a Viharsarokban ugyanezt az alapelgondolást követve már kétszer megjelent a Békés megyei legek könyve. A kötetek a Beol címén is megrendelhetők.

F. M.
(Békés Megyei Hírlap, 2007. augusztus 2.)


Az Ablakos szekrénykéktől a Zongoráig

A LEGELSŐ TOLNA MEGYEI LEGEK KÖNYVE


      A legelső szekszárdi gőzhajóállomás avatásáról beszámoló Tolnamegyei Közlöny többek között ezt írta 1879-ben: „A szekszárdi gőzhajóállomás megnyitása folyó évi szeptember 2-án eszközöltetett a nagyérdekeknek, melyeket képvisel, megfelelőleg, kellő ünnepélyességgel. Az említett napon, melyen az első hajó az új állomást érintendő volt, már a déli órákban valóságos népvándorlás következett be. Fogat, fogat után robogott, az osztrák–magyar birodalom leghosszabb egyenes útvonalán: a gemenczi úton a keselyűsi erdőrész felé. Az állomás körüli tér fel volt lobogózva, s azt mintegy 100 főből álló, legnagyobb részt az értelmiséghez tartozó nép közönség tartá elfoglalva. Hölgyekből, amit a székváros szépet felmutatni tud, mind ott volt, hogy az ünnepélyt jelenlétével emelje…”
      Az idézett mondatok Vitaszek Zoltán „A legelső Tolna megyei könyvéből” valóak. Összesen 308 címszó alatt foglalja össze a szerző mindazt, ami időben legelsőnek számított megyénkben, de a legérdekesebb dolgokat is „előbányászta”, sőt sorolja a leghíresebbeket is. Vitaszek kötetötlete óriási…
      Gyanítom, hogy a szerző neve sokaknak ismerős. Mégpedig a megyei lapból, ahol a nyolcvanas években több esztendőn át dolgozott, dolgoztunk együtt. Akkor is igen jó meglátásai voltak, bár termékenységét kicsit csökkentette alapossága, amit akkor is, most is pozitívumként említhetünk. Mindennek precízen utánajárt, és igen szép stílusban, választékosan vetette papírra – mert akkor még arra dolgoztunk írógéppel – riportjait, jegyzeteit. Szóval remek stílusa most is élvezetes olvasmány, bár ennél jóval több. Számos érdekességet tudhatunk meg megyénkről, városunkról abc sorrendbe szedve az Ablakos szekrénykéktől a Pásztorkunyhókon át a Zongorával bezárólag. Hogy kinek, kiknek ajánlom Vitaszek Zoltán könyvét? Mindenkinek. Diákoknak, fiatal felnőtteknek, idősebbeknek, de azoknak is, akik érdeklődnek, vagy éppen nem érdeklődnek a honismeret iránt. Kaczián János levéltáros, a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület elnöke így fogalmaz könyvajánlásában: „…Iskolások számára szinte kis történelemkönyv a szűkebb hazáról, felnőtteknek esetleg már olvasott ismereteket elevenít fel, vagy kiegészíti azokat.”

V. H. M.
(Szekszárdi Vasárnap, 2007. szeptember 23.)


SOMOGYI LEGEK A LEGNAGYOBB HARCSÁTÓL

A LEGGÖMBÖLYŰBB KILÁTÓIG

Írás közben örömmel gondolt Somogyra

     Jövőre lesz ötven esztendeje annak, hogy Vitaszek Zoltánt felvették gyakornoknak a Békés megyei napilap szerkesztőségébe. Onnan Tolnába került, majd szekszárdi válását követően, kaposvári élettársi kapcsolata kialakulása miatt került 1983-ban Somogyba, ahol a lapot akkor Jávori Béla irányította, a rovatvezetője pedig Vörös Márta volt.

     1986-ban továbbállt Kaposvárról is, de addig sok élmény érte megyénkben. Nyugdíjazása óta hét könyvet írt és adott ki, az utolsó címe: A legelső Somogy megyei legek könyve.

    – Szeretettel emlékszem vissza kaposvári volt főnökeimre és munkatársaimra, s büszke vagyok rá, hogy ha rövid ideig is, de velük dolgozhattam. Sajnos már nagyon kevesen maradtunk meg azokból az időkből. A régiek közül egyedül Kercza Imrével sikerült beszélnem telefonon, még a télen – mondta Vitaszek Zoltán. – Amikor Kaposvárra költöztem, fénykorát élte a Csiky Gergely Színház. Ha színésszel találkozom, azóta soha nem felejtem el megemlíteni – talán megbocsájtható dicsekvéssel –, hogy bizony én ott voltam Jordán Tamás legendás stúdióelőadásán, élőben láthattam-hallhattam tőle Szókratész védőbeszédét.

     Vitaszek Zoltán elárulta: a somogyi legek írása közben jó volt képzeletben újra bejárni a szép tájat, illetve könyvekből, leírásokból még alaposabban megismerni kultúrtörténeti, művelődéstörténeti emlékeit.
    – Gyűjtés közben persze nosztalgiáztam, s lélekben fiatalabbnak éreztem magam akkor is, amikor a sonline.hu-n olvastam az Emelt fejjel című kaposvári várostörténeti sorozatot. Többször elküldtem a helyes megfejtést, mert felismertem a fotókon például a turulmadarat az egykori Dorottya Szálló épületén, az Arany Oroszlán patika cégérét s a Gugyuló Krisztust. Kaposvári éveimben egyébként tilos volt reggel 9 óra előtt szeszes italt forgalomba hozni, és ez alól csak a Kapos Szálló volt a kivétel, de ott meg nagyon drágán adták. Ám aztán felfedeztük, hogy az akkori Vörös Csillag mozival szemben lévő Erzsébet vendéglőben mérsékeltebb áron is kapható a konyak is, a pálinka is, mégpedig felszolgálás nélkül, önkiszolgáló alapon, becsületkasszával: a szomjas vendéget láthatatlan kezek által kitöltött és kikészített, tálcákon egyszerre valaha is látott legtöbb féldeci itt várta. A betérő csak leemelt és felhajtott egy-két kupicával, majd elhelyezte rajta az ellenértéket, s eltávozott gyorsan és titokban úgy, hogy senki se látta az egyébként büntetendő cselekményt. Még a pincér se. Sőt, a legkevésbé ő.
    – A legfájóbb kaposvári emlékem is teljesen személyes jellegű – tette hozzá –, az aluljáró lépcsőin legurulva eltörtem a bokám. Ám pár hét múlva – mintegy vigasztalásképpen – a lottón 4-es találattal 67.811 forintot nyertem, s csak a gipsz miatt nem perdültem táncra örömömben.
Most már bevallja Vitaszek Zoltán, hogy szokatlanul sokszor utazott Fonyód környékére „hivatalos úton” – ide a legtöbbször –, mert sűrűn permetezni kellett élettársa szőlőjét. Somogyból „kirándulásra” indulva a legjobban a Bakonyban fázott, ahová a kaposvári Füredi úti laktanyából ment hadgyakorlatra mint haditudósító-lapszerkesztő-újságíró. Emlékszik, hogy volt ott hófúvás, mínusz huszonvalahány fok, a sátorban nyers fától füstölgő hideg dobkályha.
     – A megyehatáron túl a legnagyobb hírverést a buzsáki hímzésnek csináltam – idézte föl Vitaszek Zoltán. – Ugyanis rendszeresen dolgoztam a Füles rejtvényújságnak is, ahol egész oldalas cikket írtam róla.

Czene Attila
(Somogyi Hírlap, 2012. augusztus 31.)


Ötven éve az újságírói pályán Vitaszek Zoltán

     Húsz éve jelent meg A legelső Békés megyei legek könyve Vitaszek Zoltán tollából, melyet pár esztendőre rá a második kötet követett.
     A két könyvben összesen mintegy ezer szócikk található a rekordokról – történelmi, kulturális, sport, nép- és földrajzi, tudományos és természeti, tehát gyakorlatilag minden tekintetben. A szerző elmondta, hogy akkoriban nagy divat volt a csúcsok döntése, felállítása, úgy gondolta, komoly helytörténeti kuriózumnak számítana, ha összegyűjtené ezeket, átfogó és sokszínű képet adna Békés megyéről. Mivel az újságíró munka ’80-ban elszólította Békéscsabáról, és Szekszárdon, Kaposváron és Kecskeméten dolgozott később, az ottani rekordokba is beleásta magát. Összeszedte a Tolna és Somogy megyére vonatkozó legeket is, illetve most azon munkálkodik, hogy még idén megjelenhessen a Bács-Kiskun megyei rekordok könyve – ami összességében a nyolcadik kötete lenne, hiszen három másik könyvvel is jelentkezett az évek során. – Így minden megyéről lesz egy olyan összeállítás, ahol újságíróként dolgoztam – mondta Vitaszek Zoltán. 1983-ban kezdte pályafutását, akkor még gyakornokként a Békés Megyei Népújságnál. Hangsúlyozta, hogy kitűnő kollégákkal dolgozhatott együtt az évek során, akik tényleg hivatásuknak tekintették a szakmát, így például Seleszt Ferenccel, Kőváry E. Péterrel és Sass Ervinnel. Vitaszek Zoltán amellett, hogy a Bács-Kiskun megyei legek után kutat és rengeteget olvas, szereti a zenét, szívesen ül a zongora mellé is. 

L. B.
(Békés Megyei Hírlap, 2013. május 18.)


Makó a legszebb nők városa is!

Vitaszek Zoltán békéscsabai újságíró szedte egy kötetbe a Magyarország megyéi legekben sorozatban Csongrád megye legjeit. A könyvből kiderül, hogy csöppet sem kell szégyenkezniük a makóiaknak. A hagyma fővárosa számos leggel büszkélkedhet, még a nők is itt a legszebbek! (Archív fotónkon szép lányok a Hagymatikumban.)

 

     Vitaszek Zoltán Magyarország megyéi legekben sorozata 7. kötete, 246 szócikke közül számos makói tartalmú. Az egykori "Maros menti Konstantinápollyal" kapcsolatosan szó esik az 1821. és 1970. évi legnagyobb árvizekről, a világ leghosszabb fokhagymafüzéréről, Ótemplomuk harangjáról, amely a megyében a 3. legnagyobb, s az ország református harangjai közül a 4., De az 1878. március 14-én felavatott Maros-hídról, amely az ország legelső közös közúti-vasúti hídja volt ("E naptól kezdve van összekötve Makó város a világgal."), továbbá, hogy Makón íródott a legelterjedtebb református imakönyv, hogy a Kálvária-kápolna Makó legrégibb épülete és a város legmagasabb pontján áll, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben c. munka szerint a makóiak az Alföld legélelmesebb és legszorgalmasabb emberei közé tartoznak, s a makói nők szépségükről messze földön híresek! (- és ez ma is igaz - a szerkesztő). De az is szerepel a kötetben, hogy Makó és Jeruzsálem távolságának megemlítésekor Makó vitézre és nem Makó városára kell gondolni, s, hogy az 1686-os török-tatár pusztítás volt a legtragikusabb: "Makó nincs többé, lakatlan, csak este látni itt-ott pásztortüzet.". Persze a legkülönlegesebb sétány a makói lombkoronasétány, 2004-ben Makó szerezte meg a "Magyarország legvirágosabb városa" címet, hogy Magyarország második legnagyobb ortodox zsinagógája a makói, s hogy "Makó legnépszerűbb és legáltalánosabb kézi közlekedési eszköze a – talicska volt".
     A szerző új könyve kéziratát Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna, a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület titkára segített pontosabbá tenni.

(Makó Híradó – makohirado.hu, 2014. május 23.)


Amiben Baranya a legjobb - a megye rekordjai

     A helyi „legeket” egy könyvben össze is gyűjtötték: Vitaszek Zoltán szerkesztésében pár hónapja jelent meg A legelső Baranya megyei legek könyve. Elolvastuk, és próbáltunk utánajárni, minden megállja-e a helyét. (Állítólag a megjelenés után több kritikát kapott a könyv.) A következő megállapítások biztosan helyesek, így akár büszkélkedni is lehet velük.
    - Az első magyarországi rakétás jégeső-elhárítási rendszert Baranya megyében, mégpedig a pécsi, mohácsi és siklósi járások területén építették ki. Vagy hogy Magyarország gépi erőre berendezkedett legelső fészekodúgyára Kárászon létesült 1906-ban.
    - Az is érdekes adat, hogy az ország legrövidebb kisvasútja a Mecseki Kisvasút, amely mindössze 570 méter. (Ehhez képest a leghosszabb a 109 km-es Csömödéri Állami Erdei Vasút.)
    - Nálunk, a Keleti-Mecsekben található a legtöbb bánáti bazsarózsa is, sőt, a különleges virágokat hazánk területén először Hosszúhetény és Pécsvárad között figyelte meg Kitaibel Pál 1799-ben.
    - Magyarország legnagyobb vöröstölgyes erdeje itt található, Székelyszabar határában, és Európa legnagyobb természetes szelídgesztenyését is itt lehet megnézni Zengővárkonyban.
    - Mi büszkélkedhetünk Magyarország legmagasabb épített (vagyis nem szerelt) épületével, ami nem más, mint a Misina csúcsán álló, 197 méter magas pécsi tévétorony és kilátó. A Szigetvár főterén álló Oroszlán-szobor pedig az ország legrégebbi Zrínyi-emlékműve (1878-ban készült).
- „Fővárosok” terén is jól állunk: a magyarországi községek közül legelsőként Palkonya lett Európa Kulturális Faluja 2007-ben, Pécs pedig 2010-ben lett az első és eddig egyetlen Európa Kulturális Fővárosa az országban.
- Magyarország legnagyobb naperőműve szintén nálunk, Sellyén épült fel 2013-ban. A 2,5 hektáros területen lévő, 0,5 megawatt teljesítményű erőmű 250 háztartás éves energiaszükségletének termelésére képes.
    - Az 1961-ben alakult pécsi Bóbita Bábszínház a hazai vidéki bábegyüttesek közül elsőként kapott hivatásos bábszínházi státuszt 1981-ben, a Pécsi Nemzeti Színház tagozataként.
    - Sportban is mutattunk extrát: Európában Bodosi Mihály, a PEAC igazolt magasugrója jutott át legelsőként a kétméteres álomhatáron 1935. április 15-én, Pécsett, bár az eredményt sajnos nem hitelesítették. Illetve a PVSK volt a legelső nem budapesti női bajnok kosárcsapat az 1991–1992-es szezonban.
    - Tudományban sem kell szégyenkeznünk: Dézsi Gyula, a pécsi központi bányamentő-állomás szabolcsi főműszerésze készítette el az országban a legelső, róla elnevezett oxigénes menekülőkészüléket, valamint Pécsett született Lomb Kató, aki a világ legelső szinkrontolmácsainak egyike volt. Tíz nyelven tolmácsolt, illetve hat nyelven fordított szakirodalmat és olvasott szépirodalmat.
    - És ami már történelem: az ország első nagy nyilvános könyvárát Klimo György pécsi püspök alapította 1774-ben, míg a szintén pécsi Littke pezsgőgyár a mai Magyarország területének legelső ilyen létesítménye.

Katus Eszter
(Dunántúli Napló – bama.hu, 2014. június 30.)